Visegrád

Fenséges várával és pompás palotájával Visegrád sokáig volt Magyarország királyi székhelye, míg azt át nem helyezték Budára. Nagy magyar királyok hosszú sora lakott itt, helyszíne volt fontos eseményeknek és ősi legendák kötődnek hozzá. Visegrád fellegvárából ma ugyanaz a panoráma vár mindenkit, mint az egykor élt királyaink idején: a Pilis és a Börzsöny hegységek vonulatai, valamint a vár alatt éles kanyarba forduló Duna-folyó.

A Sibrik-dombon már a Római Birodalom korában erődítmény állt és egy korabeli katonai tábor, valamint egy római villa romjai is felszínre kerültek.

Géza fejedelem felismerte, hogy az akkori királyi székhely, Esztergom védelmében annak déli bejáratát is meg kell erősíteni. Visegrád itt állt, ezáltal ispáni, majd idővel uralkodói székhely lehetett, ám később a törökök elfoglalták. 150 évig tartó török megszállás után 1686-ban az akkoriban már teljesen elnéptelenedett falut sváb telepesekkel töltötték meg.

Fellegvár

Magyarország egyik legszebb és legjobb állapotban fennmaradt középkori fellegvára. A tatárjárást követően a 13. században IV. Béla király és felesége, Lascaris Mária kezdett Videgrádon várépítésbe, a Bizáncból hozott ékszereinek árából fedezve azt. A vár elsődleges célja, hogy ellenség támadásakor a környék lakossága és az uralkodópár Margit leányuk biztonságos helyre tudjon húzódni.

Margit a Nyulak-szigetén, a mai Budapest közepén a Margitszigeten élt egy domonkos rendi kolostorban. Életében tett csodái és halála után a sírjához köthető különös gyógyulások miatt később Margit lett a magyarok egyik legnagyobb szentje.

A fellegvár épülete háromszög alakú volt, kiegészítve két toronnyal. A kaputorony Buda irányába nézett, míg az öregtorony pedig az észak felől érkező támadásokra kivédésére készült. Az öregtoronyban állt az Árpádházi Szent Erzsébetnek szentelt a kápolna is.

A 14. században Károly Róbert szerezte meg a várat, uralkodói központját áthelyezte a jelenleg már Románia területén lévő városból, Temesvárról Visegrádra. Ugyanekkor hozták át ide Fehérvárról a magyar Szent Koronát és közel két évszázadon keresztül itt őriztek. Sőt, több, mint negyven éven át a lengyel királyi koronát és koronázási ékszereket is a Visegrád Fellegvárában vigyázták.

1526-tól török ostromok sorozata sújtotta a várat, ezután sokáig török kézen volt. A megszállás alatt a vár jelentős része megsérült, ám a legnagyobb kárt mégis akkor szenvedte el, mikor I. Lipót osztrák császár 1702-ben felrobbantatta.

Alsóvár, Salamon-torony

A Felsővárat (Fellegvár) kettős völgyzáró fal kötötte össze az Alsóvárral, melyen két őrtorony és egy kaputorony állt. Szent László parancsára Visegrád volt a pártütő Salamon király fogvatartásának színtere, a 13. században épült erődítmény, a Salamon torony neve innen eredeztethető. Annak ellenére, hogy a torony nevét Salamon királyról kapta mégsem itt, hanem az ispáni várban tartották őt fogva a Sibrik-dombon.

A Salamon-torony hatszintű, hatszögletű erőd, masszív fal kötötte össze az alsó bástyával. Lenti szintjeit egyszerre katonai és gazdasági feladatokra is használták, míg az emeleti helyiségek szálláshelyek voltak.

Királyi palota

Azért emelték, mert idővel a Fellegvár és az Alsóvár együtt is túl szűknek bizonyult. Így azok mellé a király egy tágas, itáliai jellegű palota építését kezdeményezte. Az elkészült reneszánsz és későgótikus stílusokat felvonultató építmény lett az uralkodók hivatalos székhelye, egészen míg Zsigmond király Budára nem helyezte azt át.

A Királyi Palota legközelebb Mátyás király idejében újult meg, aki átalakíttatta nyári palotájává. Ő a Fellegvárban nemigen fordult meg, szívesebben lakott ebben az impozánsan kiépített környezetben és lakomákat, vadászatokat rendezett. Egy fennmaradt legenda úgy tartja, a palota ekkor olyan pompás volt, hogy a török császár követe mikor megpillantotta, szóhoz sem jutott és csak azt hajtogatta, hogy „a császár üdvözöl”.

Sibrik dombi római kori erőd, Castrum

A háromszög alapú római katonai tábor I. Constantinus császár uralkodása alatt épült. Akkoriban fontos védelmi építmény volt, Dunára néző kaputornya a régi utat védte a barbárok támadásai ellen. A 4. században a római helyőrség kivonult innen, majd germán kvád törzsek telepedtek le, kiknek földbevájt lakógödrei máig láthatóak maradtak.