Vác

A barokk város a Duna mentén északra, Budapest felett terül el. Ezeréves történelmét az idők folyamán mindig is az egyház, a Váci Püspökség befolyásolta leginkább. A katolikus város nagymúltú épületeivel, dunaparti korzójával és az itt sorakozó művészeti galériáikkal, múzeumokkal, nyüzsgő kulturális életével mindenkit megbabonáz.

Vác területén évezredek óta élnek emberek, hiszen fekvése gyönyörű, természeti adottságai nagyszerűek. A Duna átellenes partján a Pilis-hegység, a váci oldalon a Börzsöny hegyvonulatai gyönyörködtetnek. Vác felett északra már az Északi-Középhegység hegyei emelkednek, a Naszály csúcsával kezdődően, déli irányban pedig a síkság terül el. Az I. Világháború előtt, Magyarország északi részének elcsatolását megelőzően Vác számított a Felvidék déli határának.

A város első említése a 11. századból származik, a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevelében írnak róla. Még I. István királyunk alapította meg a Váci Püspökséget, ennek székesegyházát I. Géza király állíttatta, őt itt is temettek el az 1077-es esztendőben. A város életét már ekkortól döntő módon meghatározta az egyház, Vác földesura a mindenkori püspök lett, a város életét gazdasági és kulturális értelemben is ő irányította.

Érdekes módon már a 14. században is közel volt Vác a fővároshoz, de az igazsághoz hozzátartozik, ezt a szerepet akkor még nem Budapest, hanem Visegrád töltötte be. A központi fekvés természetesen előnyös volt a településnek, ám pont emiatt a történelem viharai sem kímélték. A Dunaparton épült váci vár sem menthette meg a város lakóit a középkorban a tatárjárástól, aki akkor ide menekült, az ellenség rágyújtotta a vártemplomot és a püspöki udvartartás egyéb épületeit. Miután a tatárok elvonultak, IV. Béla király a romba döntött városba telepeseket hívott délnémet vidékekről, ők az egykori központtól valamelyest északabbra, a mai főtér környékén alapították meg otthonukat.

A 14-15. század folyamán a humanista püspök, Báthory Miklós hírneves építészeket, szobrászokat, festőket hívott a városba, ebben az időben elindult Vác igazi virágzása. A fejlődést és a békeidőket a török háborúk időszaka követte, véres csaták után Vác az ellenség kézre került és egészen 1686-ig a törökök fennhatósága alá tartozott.

Vác városának újjáéledését hátráltatta az 1703-ban kezdődött Rákóczi-szabadságharc, továbbá a valamivel később pusztító tűzvész is. Utcáinak jelenlegi barokk arculata csupán a 18. század második felében alakulhatott ki. Migazzi Kristóf és Althann Mihály volt a kor két meghatározó püspöke, hatalmas vagyonukkal és kiváló ízlésükkel is hozzájárultak a város fejlődéséhez.

Okkal alakult ki a „gazdag, mint a váci püspök” mondás is. Migazzi Kristóf a váci püspökségét is megtartotta a bécsi érseki és bíborosi címe mellett. Érdekesség, hogy a korabeli krónikák úgy tudják, akkoriban a bécsi érseki rang még fele annyi jövedelmet sem biztosított, mint a váci püspöki.

Váci Székesegyház

A látnivalók sorából nem lehet kihagyni Vác ezeréves székesegyházát. Kupoláján a 18. századi freskók Maulbertsch mester munkáját dicsérik, és persze a később készült többi festmény is mind remekmű.

Fehérek Temploma

Nevezik Domonkos templomnak és a rendtagok fehér öltözéke után Fehérek Templomának is. Az 1990-es években történt felújítás alatt egy Európa-szerte ritkaság számba menő leletanyagot, 300 darab 170-270 éves koporsót találtak a kriptájában. A régészek legnagyobb meglepetésére ezekben csontvázak helyett épségben maradt, természetes úton mumifikálódott tetemeket találtak. A testek rejtélyes múltját mai is kutatják.

Diadalív

Magyarország egyetlen diadalívét Migazzi püspök építtette, Mária Terézia 1764-es látogatásának tiszteletére. Az uralkodónő viszont gyanakodva fogadta az ajándékot és kocsisával kikerültette azt, mert nem mert áthajtani a kőkapu alatt. Ma viszont az építmény még mindig áll és persze bárki átmehet alatta.