Szombathely

Magyarország legrégebben alapított városa és egyben Vas megye székhelye Szombathely. Réges-régen ezet a területen a heti vásárokat mindig szombaton tartották, ezt a szokást őrzi a település neve mind a mai napig. Az ókorban Szombathely városából származott Európa egyik legnagyobb szentje, Szent Márton, sőt, még római császárt is választottak meg innen, Septimus Severus személyében.

Mivel itt, az akkori Savaria városán keresztül futott a Borostyán út, mely Pannónia tartomány fő kereskedelmi útvonala volt, a rómaiak előbb ló- és kocsiváltó helyet, később már katonai tábort is létesítettek a területen. Savaria, a majdani Szombathely hamarosan római jogú város lett, az itt lakók pedig római polgárokká váltak, ennek eredményeként pedig a fejlődés hatalmas lett. Tartományi székhelyként központi szerepe volt, falai között pedig római császárokat is vendégül látott.

A keresztényüldözések idején itt halt vértanúhalált több fontos vallásos személyiség is. Példaként említhetjük Szent Quirinus sisciai püspököt, őt - valószínűleg a hívek elrettentéséül - malomkővet a nyakába kötve a megáradt Gyöngyös-patakba dobták.

Szombathely ókori települése, Savaria virágzásának csúcspontja az időszámításunk szerinti 4. századra tehető. Ekkor a lakosság száma jelentősen növekedett, nagyszabású építkezések által templomok, bazilikák, közfürdők, színházak, hivatali épületek létesültek. Mind közül a legpompásabb a Szent Quirinus bazilika és a császári palota volt. Ezekben az időkben Szombathely olyan volt, mint egy kis Róma.

A rómaiak számára meglepően újszerű harcmodorral rendelkező hunok 377-ben jelentek meg a környéken, megállítani őket még a prefektus saját seregének feláldozásával sem lehetett. A népvándorlással szemben átmenetileg ugyan védelmet nyújtott a városfal, de Attila hun király 441-445 között végül bevette a várost.

Zivataros évszázadok elteltével, 1009-ben Szombathely Szent István király adományaként a Győri püspökségé lett. A tatárjárás és a későbbi török támadások pusztítása itt is óriási volt. A török sereg, miközben Bécs ostroma után visszavonult, alaposan feldúlta a környéket, csak a városfal szolgált viszonylagos menedékül a lakosoknak.

A Rákóczi-szabadságharc korában Szombathely a fejedelem pártjára állt, viszont az elkeseredett harcok alatt gyakran cserélt gazdát a magyar és a császári csapatok között.

A háborúskodásokat követő pestis járvány tovább tizedelte a lakosságot. Hozzávetőleg kétezer ember esett áldozatul a fekete halálnak, így a város gyakorlatilag majdnem teljesen kihalt. A népesség pótlására nagyobbrészt környékbeli németeket telepítettek be, ennek eredményeként Szombathely kezdte elveszíteni magyar jellegét, egyre inkább a német hatás került előtérbe. Ugyan a város idegen jelleget öltött, ennek ellenére virágzásnak indult. Mária Terézia 1777-ben egyházmegyét alapított itt, ennek püspöke nagyszabású építkezésekbe kezdett, elbontatta a várat és a vártemplomot, majd egyebek közt felállíttatta a székesegyházat és a püspöki palotát.

Püspöki székesegyház

A barokk székesegyház Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült, a 18-19. századok fordulóján. Meglepő módon a templomot körülbelül 5000 fő befogadására méretezték, habár az építés idején Szombathely lélekszáma csupán 2400 fő volt. A székesegyház helyén korábban vár állott, ám mivel azokban az időben már nagyon romos állapotú volt, a templom és a püspöki palota építésekor elbontották. A székesegyház falai közt őrzik Szent Márton egy ereklyéjét is.

Szent Márton-templom

Egy legenda úgy tartja, itt állt egykoron Szent Márton szülőháza. Ennek helyére először a 9. században emeltek templomot. Mai formájában a templom déli oldalához a kolostor épülete csatlakozik.