Vegyes képek - Ráckeve, Magyarország

Elhelyezkedés:

GPS koordináták: Szélesség 47°10'10", Hosszúság 18°56'39" (N47 10.17 - E18 56.65) Térkép

Kő torony a Kiskunlacháza felé vezető úton, Ráckeve város és a Peregi Parkerdő Természetvédelmi terület határában

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó, tizenkét hektár kiterjedésű Peregi Parkerdő Természetvédelmi terület Ráckeve keleti határában, a Kiskunlacháza felé vezető út mellett kezdődik. A helyszín értékes természeti és kultúrtörténeti kincsekkel egyaránt rendelkezik, ezért is került oltalom alá. A kisebb magaslaton lévő terület hagyományos elnevezései: Pusztatemplom vagy Templomhát dűlő. A középkorban itt állt a Pereg vagy Berek nevű kis falu, melyet azonban a gyakori árvízveszély és a törökök zaklatásai miatt lakói kompletten "átköltöztettek" Kiskunlacházára, melynek mára Pereg az egyik városrésze lett. A védett erdőre könnyű rátalálni, mivel a határában álló kis kő torony jól látszik az útról.

Elég nehéz kideríteni, mi lehet ez az építmény, mivel feliratot (már) nem látni rajta. Több helyen még római kori őrtoronyként is említik, de a valóság ennél valamelyest prózaibb. A ma látható kőtorony környékén régészeti feltárások folytak az 1960-1970-es években. A helyszínen egy középkori templom falmaradványai és temetkezési helyek kerültek napvilágra. Ennek a templomnak a falaira és köveiből építették meg ezt a tornyot, mely így egyszerre kisebb kilátóként és emlékműként is funkcionál.

Egykori középkori templom maradványai fölé emelt kis kő kilátótorony-emlékmű

Az 1970-es években építették.

A Ráckeve melletti védett Peregi Parkerdőben a fa és egyéb növényfajok telepítése a régészeti feltárások után kezdődött az 1970-es évek végén, és napjainkban is tart. Említést érdemlő többek között a különleges szelídgesztenye és a vörösfenyő gyűjtemény, valamint a rovar- és madárvilága.

Itt, a középkori templom falaira épült kő torony melletti füves réten szokták megrendezni minden évben a helyi Madarak és Fák Napja eseményt (általában május 10-én). Ennek az országos hagyománynak igen régi múltja van.

1902-ben Párizsban a nemzetközi közösség egyezményt kötött a hasznos madarak védelme érdekében. Chernel István magyar ornitológus ezen fellelkesedve ugyanebben az évben megszervezte az első Madarak és Fák Napját Magyarországon. Közvetlen példaként valószínűleg az amerikai "Birds day" (Madarak napja) és az "Arbor day" (Fák napja) szolgálhatott.

Négy évvel később gróf Apponyi Albert akkori vallási- és közoktatásügyi miniszter (aki majd 1920-ban az első világháborút lezáró párizsi béketárgyaláson a Versailles-i Nagy-Trianon-kastélyban a magyar küldöttség vezetője lesz) rendeletben írja elő az iskoláknak az esemény megtartását minden év májusában vagy júniusában, erkölcsi és természetszeretetre nevelési célzattal.

Az első nagy világégés után jelentősége ugyan csökkenni kezdett, de 1931-ben gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter - többek között az Apponyi Albert iránti tiszteletből - ismét oktatási rendeletbe foglalja. A második világháború után a szocializmus sok évtizede alatt megint háttérbe szorult, de az 1989-es magyarországi politikai rendszerváltás után napjainkra újra fontos szerepet kapott a gyermeknevelésben.

A római katolikus Keresztelő Szent János-templom belső tere

A templom 1791-1799 között épült.

A ráckevei Keresztelő Szent János római katolikus templom falait és a mennyezetet belül nagyméretű festmények díszítik. Ám ezek nem freskók, hanem úgynevezett secco-k, ráadásul a legnagyobbak Európában (egybefüggő 640 négyzetméter festmény). A különbség az elkészítés módszerében rejlik. A freskó (fresco) esetében nedves alapra festenek száraz porfestékkel, és a minta gyakorlatilag "behatol" a vakolatba, eggyé válik vele. Secco technika esetében viszont pont fordítva van, a festő száraz alapra dolgozik, "nedves" festékkel. Az elkészült mű készítési technikáját persze laikus szem nehezen határozza meg, ezért a nagyméretű falfestményeket a legtöbb ember szinte minden esetben freskónak nevezi.

A ráckevei római katolikus templom secco technikával készült falfestményeit Patay László Munkácsy-díjas helyi festőművész készítette 1994-ben.

János vitéz-szökőkút

Markolt György fehér márvány alkotása, 1999

Petőfi Sándor költő egyik nagy művének, a János vitéz című verses mesének főszereplőjét állítólag valódi személy, egy Ráckevén született jobbágyból lett huszárkapitány, Horváth Nepomuki János története ihlette. A valódi János vitéz eszerint Piringer János néven született 1774-ben, korán megözvegyült édesanyja nemsokára hozzáment nemes Horváth János megyei perceptorhoz (azaz adószedőhöz), aki nevére vette a gyermeket. Nemsokára azonban édesanyja is az égbe távozott, italozó mostohaapja pedig elverte vagyonát és magára hagyta. Az árva fiút magához vette vízimolnár nagybátyja, Piringer György, akinek volt egy Juliska nevű lánya.

1793-ban háború készült a francia forradalom és a jakobinusok ellen, Ráckevének pedig három újonc lovas huszárt kellett kiállítania I. Ferenc osztrák császár és magyar király részére. Horváth N. János szabósegéd volt, a szabó céh pedig őt választotta ki a 12 év katonai szolgálatra az I. huszárezredbe. Juliskához akkoriban már gyengéd szálak fűzték, így őt vonakodva, nehéz szívvel hagyta magára.

Ezredével Észak-Itáliába került, ahol több nyelvet is megtanult. A Napóleoni időkben áthelyezték az 5. ezredhez (Radeczky-ezred), majd két évre rá 1800-ban, mikor az első marengói csatában testével védte Alvinczy tábornokot. Súlyosan megsebesült, később viszont ezen hősiességéért kitüntették.

János vitéz-díszkút, fehér márvány szobor és szökőkút

Markolt György alkotása, készült 1999-ben

A Petőfi Sándor magyar költő által írt verses mese főhősét ihlető valódi János vitéz igaz története folytatódik.

Miután 1808-tól VII. Pius pápa és Bonaparte Napóleon viszonya megromlott, a pápát száműzték Svájcba, és csak 1814-ben helyezték vissza jogaiba. Az Alpokon át tartó úton Horváth N. János lovas százada kísérte, a hidegben pedig állítólag a magyar huszárkapitány terítette köpönyegét az idős pápára (a jelenetet a vatikáni könyvtár folyosóján falfestményen is megörökítették). A pápa audienciáján kitüntette a kapitányt, a Krisztus-rend (olaszul "Ordine Supremo del Cristo") és a magyar alapítású Szent György Lovagrend lovagja lett.

22 év katonai szolgálat után 41 évesen leszerelt, de visszatérve Ráckevére szerelme Juliska már máshoz ment feleségül, így csupán a szoros barátság maradt közöttük. Valamivel később még szolgált a királyi testőrségben, főkapitányi rangban, de 11 év után 1835-ben visszatért szülőhelyére, letelepedett és itt halt meg 1847-ben (sírja is itt Ráckevén található).

Így lett egy gyönyörű mese a nem kevésbé érdekes valóságból, és ezért kerülhetett János vitézt ábrázoló díszkút Ráckeve egyik terére. Egyébként a költő Petőfi Sándor személyesen sosem járt Ráckevén. Az 1844-ben írt János vitéz elbeszélő költemény alaptörténetét valószínűleg egy ráckevei jogász hallgató, Ács Károly mesélhette el neki 1843-ban, akivel Petőfi jóbarátja, Jókai Mór író ismertette össze Kecskeméten.

Nagyboldogasszony Szerb Ortodox templom és monostor

A ráckevei Nagyboldogasszony szerb templom ma Magyarország egyetlen fennmaradt gótikus stílusú ortodox temploma (a többit a törökök a 16-18. század idején lerombolták). Mindazonáltal a háború ezt a templomot sem kímélte, a második világháborúban bombatalálatot kapott. Viszont kész csoda, de a lőszer nem robbant fel, így a károk sokkal kisebbek voltak.

Szerb ortodox monostor (vagy ráckevei Nagyboldogasszony-templom)

A ráckevei monostor (vagy kolostortemplom) Magyarország egyik legrégibb ilyen típusú egyházi intézménye. Valószínűleg a 12. század első felében alapította a szerb származású Ilona magyar királyné, II. (Vak) Béla magyar király felesége a mai Ráckeve helyén akkor lévő Ábrahámtelke településen. Később a törökök környékbeli dúlása elől menekülő szerb-magyar lakosságnak I. Ulászló magyar király 1440-ben egy 13. századi templomot és földbirtokokat adományozott. Ez tulajdonképpen Ráckeve (vagy Felsőkeve) település alapításának időpontja. A 13. századi korai gótikus stílusú egyhajós templomnak terméskőből készült vastag falai voltak.

A ma álló templom gótikus hajója 1487-ben lett felszentelve, a harangtorony pedig mai barokk formáját 1756-ban kapta meg. Oldalkápolnái (a Szent János-kápolna, valamint a Szent Kozma és Damján-kápolna) már később, a 16. században épültek hozzá, reneszánsz stílusban. A templombelsőt gótikus hálóboltozatos tető fedi, a falakat mindenütt balkáni vagy bizánci stílusú freskók borítják.

A Nagyboldogasszony Szerb Ortodox templom Magyarország egyik legrégibb monostora

A ráckevei szerb ortodox kolostortemplom falfestményei a régebbiek átfestése után 1765-1771 között nyerték el mai megjelenésüket, voskopojai Teodor Simeonov mester munkái (Voskopoja vagy Moscopole egyébként Albániában található). Néhol a korábbi, 1514-ben készült freskók is előbukkannak az újabbak alól. A ma látható ikonosztáz négy alapképe 1746-ban, a többi ikon 1770-ben készült.

Nem lehet átsiklani azon, hogy a források igen ellentmondásosak a következőkkel kapcsolatban:
1. A ma látható templom felszentelésekor teljesen új épület volt-e, vagy a régi, I. Ulászló által 1440-ben adományozott templom átalakítása?
2. A torony alapjai és az alsó két szint néhol 16. századinak, máshol 13. század véginek, sőt, 11. századinak vannak feltüntetve (ami valljuk be, nem mindegy).
Azt, hogy a templom a sok helyen említett 1487-nél jóval régebbi, alátámasztja többek között egy ismertető tábla magában az épületben. Eszerint a templom freskóit az évszázadok alatt három alkalommal festették át, és az első időpontnak 1320 van feltüntetve. Továbbá, ha 1487-ben eleve ortodox templomnak épült volna, valószínűleg nem nehezítették volna meg a freskók készítőinek dolgát a szekciókra osztott gótikus falakkal és mennyezettel, ahogy az ma látható.

A Nagyboldogasszony szerb ortodox templom ma már leginkább műemlék, múzeum és látványosság (ennek ellenére a beltérben fotózni valami okból nem szabad, és fotósjegy vásárlására sincs lehetőség, legalábbis 2011-ben ez volt a helyzet). A 2001-es népszámlálás szerint a helyi görögkatolikus vallásúak száma mindössze 64 fő, így a templom csupán minden évben egyszer, augusztus 29-én népesül be a Magyarország más tájairól ideérkező ortodox hívőkkel.

Az ortodox szerb templom különálló harangtornya

A Ráckevén található úgynevezett Szerb Portán napjainkban látható különálló harangtorony alsó két szintje jól láthatóan eltér a felsőbb résztől. A torony alul helyenként 2,5 méter vastag falai vélhetően a 13. század végi gótikus egyhajós templommal együtt, vagy talán még régebben, a 11. században keletkeztek. A régi toronynak elnyújtott piramis alakú teteje volt, és állítólag közel 50 méter magasságba ért.

A szerb barokk templomok között ritkaság, hogy a harangtorony a templomtól külön áll, itt ez vélhetően a régebbi alapokra való építkezésnek tudható be.

A napjainkban látható, kék-fehér festésű barokk harangtorony a régebbi alapokra épült 1756-ban, valószínűleg miután a korábbi gótikus torony ledőlt. A mai torony magassága a réz lemezekkel borított díszes toronysisakkal együtt kb. 40 méter (bár más források szerint csupán 34 méter).

A barokk Savoyai-kastély főhomlokzata

A ráckevei Savoyai-kastély a II. világháborúban súlyosan megsérült, és az utána következő évtizedekben tovább romlott az állapota. Az állami tulajdonú palota helyreállítása 1975-ben kezdődött, és tulajdonképpen még napjainkban is tart. Ma étterem és 30 szobás kastélyszálló található benne. Egyebek közt 2010-ben itt forgatták a Zimmer Feri 2. című magyar filmvígjátékot.