Belváros és Tisza-part - Szeged, Magyarország

Elhelyezkedés:

GPS koordináták: Jelenleg nem áll rendelkezésre

A Fekete-ház, benne a Móra Ferenc Múzeum egyik kihelyezett gyűjteménye

Szeged belvárosában áll az úgynevezett Fekete-ház vagy Juhász Gyula költő szavaival a "szegedi Pilvax", a Budapesti Pilvax Kávéházra utalva. A háznak valaha sötétszürke színe volt, ekkor ragadt rá ma is használatos elnevezése. A 19. században belvárosi kaszinó működött benne, a 20. század elején pedig többek között egy újság szerkesztősége. Ma az épületben található a Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténeti és iparművészeti gyűjteménye, immár 1985 óta.

A Fekete-házat 1857-ben építették romantikus stílusban és az angol gótika szellemiségét követve, tervezte Gerster Károly. Az 1879-es nagy tiszai árvizet túlélő kevés történelmi épület egyike Szegeden.

A Szegedi Tudományegyetem (2000-ig Szegedi József Attila Tudományegyetem, JATE) központi épülete

A Szegedi Tudományegyetem a 2000-ben történt felsőoktatási intézmény összevonások idején jött létre, amikor is az akkori szegedi József Attila Tudományegyetemhez (JATE) csatoltak további egy másik egyetemet és három főiskolát. Ezek konkrétan: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (SZOTE), Szegedi Élelmiszeripari Főiskola (SZÉF), Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (JGYTF), valamint a Debreceni Agrártudományi Egyetemhez tartozó hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskola (DATE-MF). A Szegedi Tudományegyetem közvetlen jogelődje az 1872-ben alapított Kolozsvári Tudományegyetem (Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem), de legkorábbi jogelődjének a kolozsvári jezsuita kollégiumot tekintik, melyet Báthory István alapított 1581-ben.

Az első világháború végén az egész hatalmas Erdély és a Partium, tehát Kolozsvár (románul Cluj-Napoca, németül Klausenburg) is Románia kezére került. 1919-ben a román katonaság a magyar oktatókat egyszerűen kitoloncolta a kolozsvári egyetemi épületekből. Az intézmény ekkor települet át először Szegedre, és itt működött 1921-1940 között.

Mikor 1940-ben Németország és Olaszország megállapodott az úgynevezett második bécsi döntésben, Erdély egy része és Kolozsvár is ismét - egy időre - Magyarország területéhez tartozott. Az egyetem egy része "hazaköltözött", a másik része Szegeden maradt. 1944 őszén azonban Kolozsvár ismét román és orosz (szovjet) megszállás alá került, ám ekkor a tanári kar már nem menekült vissza Magyarországra, kitartottak az erdélyi magyarság sorsa mellett. Döntésükben megerősítették őket a Magyarországon életbe léptetett zsidóellenes intézkedések is, melyekkel a professzorok mélységesen nem értettek egyet.

A második világháború végén 1945-ben végül egész Erdély visszakerült Romániához, így az ottani magyar egyetem jogutód nélkül megszűnt. Azonban a román állam - a volt magyar egyetem oktatóit, professzorait is alkalmazva - megalapította a magyar nyelven oktató román állami Bolyai Tudományegyetemet. Ezt 1959-ben a magyar oktatói közösség tiltakozása ellenére összevonták egy román nyelvű másik egyetemmel, így alakult ki a mai Babeș-Bolyai Tudományegyetem. Idővel a magyar tannyelvű szakokat elkezdték visszaszorítani, de 1989 után a trend megfordult és a magyar nyelvű szakok ismét valamelyest növekedésnek indultak (így pl. a magyar oktatók létszáma is). A 2009 körüli állapot szerint 61 olyan szak maradt meg, ahol kb. 7400 diák tanult magyar nyelven (csak összehasonlításként, az intézmény román részén ugyanekkor 43 000 hallgató tanult).

Visszatérve Szegedre, a második világháború után az egyetem tovább működött, 1961-től a 2000-ben történt összevonásokig pedig József Attila Tudományegyetem (JATE) néven. Napjainkban több, mint 30 000 hallgatója és 6600 oktatója van.

A Szegedi Tudományegyetem (korábban József Attila Tudományegyetem, JATE) sárga főépületének, a Rektori Hivatalnak a bejárata

A Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának bejárata előtt 2013-ban avatták fel Szent-Györgyi Albert magyar tudós életnagyságú bronz szobrát, Bíró Lajos szobrászművész alkotását. A szobor a bejárati ajtó mellett a lépcsőn került elhelyezésre.

A biokémikus Szent-Györgyi Albert 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjat kapott, többek között a C-vitamin és a P-vitamin felfedezéséért. A Nobel-díj plakettet 1939-ben a második világháború kitörésekor eladta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, és a kapott pénzösszeget felajánlotta az akkor zajló szovjet-finn háborúban (az úgynevezett Téli háborúban) szenvedő finnországi embereknek. Érdekesség, hogy Szent-Györgyi Albert az egyetlen a 16 magyar vagy magyar származású Nobel-díjas közül, aki Magyarországon végzett tevékenységéért kapta meg az elismerést.

A "Kalap alatt" című, padon ülő kalapos nőalakot mintázó bronz szobor a tisza-parti sétányon

Készítette Lapis András szobrász 1975-ben, e helyen felállítva 1992-ben.

A szegedi Tisza-parton a parkban található, padon ülő életnagyságú kalapos nő bronz szobor címe "Kalap alatt", Lapis András alkotása 1992-ből (eredetileg 1975). A köztéri műalkotásnak Franciaországban is található egy másolata. A helyszín a Párizsi Magyar Intézet, más néven Balassi Intézet (franciául "Institut hongrois de Paris" vagy "Institut Balassi") előtti utca (cím: 92, rue Bonaparte 75006 Paris).

A Belvárosi híd a Tisza-folyó felett és a rakpart

A Szegednél a Tisza-folyó felett átívelő háromnyílású, 147 méter hosszú Belvárosi híd eredetileg 1883-ban épült, tervezték a magyar Feketeházy János és a francia Gustave Eiffel építészek. A második világháború vége felé, 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, hogy az orosz (szovjet) hadsereg előretörését lassítsák. Mivel a háború után a roncsokat előbb el kellett távolítani a folyóból, az új híd építése csak 1947-ben kezdődhetett el, immár Mihailich Győző építész tervei alapján. Az új Belvárosi hidat végül 1948-ban sikerült ismét átadni a forgalomnak.

A Városháza tűzfigyelő óratornya

A szegedi Városháza óratornya 2004 óta egy WiFi (vezetéknélküli internet) antennát is rejt. Ez az úgynevezett WiFi hotspot a Széchenyi tér környékén - a 2014-es állapot szerint - 1,5 Mbit sávszélességű ingyenes internet hozzáférést biztosít.

A Városháza sárga színű, zöld mázas tetőcserepekkel fedett épülete

A pompás szegedi Városháza eredetileg 1728-ban épült, majd először 1804-ben Vedres István tervei alapján építették át. Az 1879-es nagy tiszai árvíz után megmaradt kevés szegedi épület egyike volt. 1883-ra Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint újjáépítették, immár neobarokk stílusban. Ekkor alakították ki a bal oldalán lévő, a Városházát a szomszédos épülettel összekötő úgynevezett Sóhajok hídját is, az ugyanilyen nevű híres velencei híd mintájára.

Érdekesség, hogy az épület jelenlegi földszintje eredetileg alagsor volt.

A neoklasszicista stílusú Hősök kapuja (latinul Porta Heroum)

A szegedi Hősök kapuja egy első világháborús emlékmű, a háborúben elesett 12 000 szegedi katona emlékét őrzi. Készült 1936-1937 között, Pogány Móric tervei alapján. Több önálló műalkotás is látható rajta, így például a boltíves kapu két oldalán álló nagyméretű egészalakos mészkő katona szobrok, melynek címe: "Élő és halott katona emlékműve". Bal oldalon a halott, jobbra pedig az élő katona alakja áll. A szobrok Lőte Éva alkotásai, készültek 1937-ben.

A boltív alatt Aba-Novák Vilmos falfestménye látható, mely a készítése idején Magyarország legnagyobb freskója volt. Mivel a vallás és Horthy Miklós kormányzó is szerepelt a kép tematikájában, a kommunista rendszer 1949-ben egyszerűen levakoltatta. Korábbi felmérések és vizsgálatok után végül csak 1996-ban kezdték el helyreállítási munkákat. Ez nagy kihívást jelentett a restaurátoroknak, ugyanis a restaurálás során kiderült, hogy a freskókat a cementes vakolat teljesen tönkretette, így 60-70 százalékukat teljesen újra kellett festeni. A teljes helyreállítás végül 2000-ben fejeződött be.

"A dicsőséges aranycsapat" szobor

Kalmár Márton alkotása, 2003

Az "Aranycsapat" minden idők legjobb, legsikeresebb magyar labdarúgó-válogatottjának beceneve, mely csapat 1952-ben olimpiai bajnok volt és 1950-1954 között veretlen. Az 1954-es svájci világbajnokságon a döntőben egyetlen góllal kikaptak a németektől (melyben valószínűleg a játékvezető hibája is benne volt), így ekkor "csupán" világbajnoki ezüstérmesek lettek.

Legismertebb győzelmüket 1953. november 25-én a londoni Wembley Stadionban 105 ezer néző előtt aratták: Anglia–Magyarország 3:6 (a félidőben 2:4). Kalmár Márton szobrászművésznek a szegedi Tisza-parton 2003-ban felállított szobra ezen győzelem előtt kíván tisztelegni.

A 6:3-mas mérkőzés visszavágóját az 1953-ban épült budapesti Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) pályáján tartották meg, ahol Puskásék még fölényesebben, 7:1-es gólaránnyal győztek Anglia ellen. A Népstadion legmagasabb nézőszámát egyébként az 1955-ös Magyarország-Ausztria mérkőzés hozta el: 104 ezer néző szurkolt az arénában, igaz, itt ekkor még állóhelyek is voltak.

Az aranycsapat legismertebb tagjai ("a világhírű 11"):

- Puskás Ferenc (becenevén Puskás Öcsi) balösszekötő csatár és csapatkapitány,
- Grosics Gyula kapus,
- Buzánszky Jenő jobbhátvéd,
- Lóránt Gyula középhátvéd,
- Lantos Mihály balhátvéd,
- Bozsik József jobbfedezet,
- Zakariás József balfedezet,
- Budai II. László jobbszélső,
- Kocsis Sándor jobbösszekötő,
- Hidegkuti Nándor hátravont középcsatár,
- Czibor Zoltán balszélső

A szövetségi kapitány Sebes Gusztáv volt.